Читать книгу: «Figurák. (Furcsa emberekről furcsa históriák.)», страница 9

A régi istenek felfödözése

– Riportlevél a párisi világkiállítás megnyitása alkalmából. –

Tekintetes Szerkesztő úr!

Sajnos, de már nem tehetek róla, hogy a párisi világkiállítás megnyitásán, egy különös véletlen közbejötte miatt, lapunkat nem képviselhetem.

Ugyanis Bpesten eltévesztettem a vonatot s a párisi helyett a déli vonatra ültem.

Lapunk legújabb számát olvasván, hirtelen elálmosodtam, elaludtam; és nem vettem észre a tévedést egész Firenzeig.

Itt aztán a konduktor ordítására fölriadtam.

Nem szoktam kétségbeesni, de ezúttal mégis megszeppentem egy kissé.

Az villant meg a fejemben, hogy a fontos megbízásnak ugyan szépen fogok megfelelni; az útiköltségül adott 200 forintból 100-at szépen elfizethetek, el is késem, meg a tudósításommal is fölsülök.

Kiszálltam a kupéból; a táskámat betettem az állomás portásához, magam pedig kiballagtam a Fiezole körül zöldelő hegyek közé, hogy egy kissé gondolkozzam, mitevő legyek.

Egy magaslaton a ciprusok és olajfák közül vidám beszélgetés és kaczagás hangjait hozta felém a szellő.

Sajátságos, tisztán csengő hangok voltak, mintha valami üveghangszerből jöttek volna.

Ez okozta, hogy nem fordultam másfelé, hanem odamentem, a honnan a hangokat hallottam.

Egy puha gyepes tisztáson nagy társaságra bukkantam.

Sajátságos félmeztelen alakok voltak; minthacsak a görög szobrok elevenedtek volna meg bennök.

Mikor a félrehajtott lombok közül eléjük léptem, pillanatra elnémultak és bámulva, mintegy magyarázatot kérve tekintettek reám.

Megemeltem a kalapomat és odaléptem a földön heverésző férfiak közé.

– Bocsássanak meg, – szóltam – ha talán zavarom a társaságukat, de véletlenül tévedtem ide; idegen utazó vagyok és visszavonulok, ha a mulatságukat zavarom.

– Csak tessék maradni! – szólt nyájasan egy sűrűszakállú férfi, – a földieket mindíg szívesen látjuk.

– Földieket? Hogyan, – önök is szögediek?

Mindnyájan kaczagtak, a mi engem szinte zavarba ejtett.

– Mert én szögedi vagyok, – folytattam, és bemutattam magamat.

A lepedőbe burkolt sereg még mindíg kaczagott, csak a barnaszakállú férfi maradt komoly.

– Mi az ó-kor istenei vagyunk, – szólt méltóságosan.

Mondhatom, hogy nem kevéssé lepett meg ez a nyilatkozat. Megnéztem a tárczámat, hogy álmodom-e. Nem álmodtam: a váltóim mind ott voltak.

Gondoltam magamban, hogy ujságírónak nem szabad csudálkozni semmi fölött sem. «Nil admirari mindent megskribálni» – ez a jó riporter jeligéje. Visszanyertem hát a nyugodtságomat és így szóltam:

– Üdvözlöm az urakat! Ugy hírből ismerem önöket régen. Plútó úrért koplaltam is egy napig, mert a professzoromnak azt feleltem, hogy Styx a kedves neje.

Plútó, a ki éppen a Büchner «Kraft und Stoff» című munkáját olvasta, fölemelte a fejét és barátságosan röhögött.

A barnaszakállú Jupiter mellett egy gyönyörű szép dáma állott; a hozzásímló páváról gondoltam, hogy Junó. Kecses kézintéssel mutatott helyet a gyöpön, mire én udvarias meghajlással köszöntem meg a kegyét, azután pedig kihúztam a zsebemből egy Hiradót, szépen leterítettem a gyöpre és ráheveredtem.

Egy sánta ember, a ki öblös cseh-pipából füstölt mellettem, svéd gyújtót rántott elő és kínált vele.

– Gyujtson rá, öcsém!

(Ecce: istenek öcscse vagyok!)

Előkaptam egy szivart és Junó kegyes fejbólintására rágyujtottam.

Mellettem egy fiatal, hosszúhajú ember kottákat írt. Amint meghallotta, hogy ujságíró vagyok, egyszerre érdeklődni kezdett irántam.

– Én Apolló vagyok, – szólt behízelgő hangon.

– Mindjárt gondoltam.

– Most egy operetten dolgozom.

– Szép.

– Nem tudom, hol adassam elő.

– Mindenütt szívesen fogadják.

– Nem hiszem: nincs protekcióm.

– Az bizony baj.

– És így a darabom megbukik.

– Biz az meglehet, ha nincs protekciója; dehát ne búsuljon, majd Szögedön veröm én a vasat.

Hálásan szorította meg a kezemet.

Most már én is mertem tőle kérdezősködni:

– Bocsásson meg, de nagyon különösnek tartom, hogy az önök létezéséről semmit sem tud a világ.

– Dehogy nem, hiszen minden múzeum őrzi a szobrainkat.

– De önöket nem látja senki.

– Bizony ritkán is merjük magunkat mutatni.

– Miért?

– Hát tudja, nincs divatos ruhánk; így meg már egyszer befogtak bennünket mint őrülteket.

– Azt elhiszem; dehát miért nem szabatnak maguknak ruhákat?

– Tudja: nincs hitelünk.

– Pénzük sincs?

– Jupiter elfelejtett pénzverőt teremteni.

– Dehisz ő hajdanában aranyesőket is csinált.

– Az régen volt: sokat lumpolt az öreg; a dámák különösen sokba kerültek neki. A felhőit régen becsapta zálogba Rothschildéknál. Nem tudja kiváltani.

Jupiter, a ki a «Nemzet» olvasásába volt elmerülve, hirtelen fölkiáltott:

– Nini, «Mercur» Budapesten van!

Szerettem volna fölvilágosítani, hogy az a Mercur, a kiről ő olvas, egy közönséges sorsolási ujság; de hirtelen szárnycsattogás hallatszott a levegőben.

Mercur szállt le.

– Honnan, honnan? – kérdezték az istenek körülrajozva őt.

– Párisból.

– Mit hoztál?

– Semmit egyebet, mint egy pakli kártyát és Junó asszonynak ezt ni.

És átadott az örvendő istenasszonynak egy turnürt.

Junó félrevonult a három Gráciával a ciprusbokrok közé, utána mentek a többi hölgyek is: néhány percz mulva valamennyi turnürösen tért vissza.

Ezalatt Mercur leheveredett közénk a gyöpre és tanította az isteneket huszonegyezni.

Mindegyiknek volt egynehány garasa: megegyeztek abban, hogy a ki elnyeri a többinek a pénzét, az csináltathat magának divatos emberi ruhát frakkal, cilinderrel és lenn maradhat a földön.

Engem is belevontak a játékba.

Marsért, a ki a «Tre visi» villa mellett a Mannlicher-puskát próbálgatta, elküldték Ganimédet és addig is emeltek egynehány tételt.

Nekem több pénzem volt, mint az egész olimpusi truppnak, miért is arra törekedtem, hogy sprengoljam a kasszát.

Hanem Mercur átkozottul furfangosan játszott: rövid öt percz alatt előtte volt már nyolcz forintom és az isteneknek tömérdek rézgarasa.

Észrevettem hogy pakliz, de nem mertem szólni; gondoltam magamban: majd rábőszítem Marsot.

Mars meg is érkezett; de kijelentette, hogy nincs egy garasa sem, hanem «hozomra» hajlandó játszani.

Az istenek tiltakoztak a hozom ellen.

Adtam neki kölcsön egy forintot. Azt mondta, hogy legközelebb visszatéríti; de manapság úgy van már ezzel a «legközelebb» – el az ember, hogy még az istenekkel szemben is a «Nagyharang» című bankházra gondol.

Mars dühösen játszott s két tételre elvesztette a flórest.

Vártam, hogy boszúságában megdögönyözi Mercurt, de e helyett hozzám fordult, mire én kénytelen voltam újra kinyitni az erszényemet.

Hanem volt annyi eszem, hogy mikor a pénzt átadtam neki, figyelmeztettem a Mercur újjaira.

A kasszában nagy pénz állott.

Plútó szemei villogtak.

Neptun izzadt.

Bachus gugyival erősítette magát.

Jupiter káromkodott.

Az istennők fölénk hajolva lesték, kihez fordul a nagy kassza.

A kártyák ki voltak osztva.

– 18! – szólt Plútó.

– 19! – szóltam én.

– 20! – kiáltott Neptun.

– 21! – vágta ki a blattot Mercur.

– Huszonkettő! – ordított diadalmasan Mars és besöpörte a kasszát.

– Az nem gilt! – kiáltott hevesen Mercur, és visszaakarta venni a pénzt.

Mars fölfortyant:

– Mit? nem gilt? Te spiller, te csaló! Még te akarsz engem tanítani te tacskó!

És úgy törülte nyakon a szegény Mercurt, hogy az egyszerre elnyúlt a fűben.

* * *

Tekintetes szerkesztő úr! Elgondolhatja ön, hogy Mars minden pénzemet elnyerte. Az istenekkel együtt úgy ki vagyok fosztva, hogy utóbb pénz helyett a kabátom gombjait is elvesztettem – miért is tisztelettel kérem, stb.

A szerkesztő válasza

(Sürgöny)

Hallja maga! Nem vagyok én közönség, hogy nekem hazudozzon. Mondtam, hogy ne ferblizzen, hát most úgy kell! Pénzt ugyan nem lát tőlem, hanem egy vasúti jegyet küldök a postán. Rögtön írja meg a tudósítását a párisi világkiállításról a legrészletesebben még onnan Firenzéből, s küldjön néhány tudósítást az angol királynéról, Bismarckról és arról, hogy mit csinál a czár Gacsinában, azután jőjjön haza, néhány kisistent le kell itthon menyköveznünk, – nem írták alá a váltónkat!

A könyv megrendelőinek névsora

Régi jó magyar szokás szerint én is kinyomattam azoknak a neveit, a kik a könyvem megjelenését előre biztosítani szívesek voltak, s ezzel engem hálára köteleztek. Nekem a síromig kedves emlékem lesz ez a névsor, a mely különben érdekes adatul is szolgálhat arra, hogy a XIX-ik század végén kik pártolták Szegeden az irodalmat.

• Ifj. Bódy János.

• Réthey Lajos.

• Boros Lipót.

• Ivánkovits Károly.

• Kőrös Mihály.

• Kósa Lajos.

• Pillich Gyula.

• Beck István.

• Kováts József.

• Sári Mátyás.

• Dr. Lipkay Kálmán.

• Limbai Elemér (Győr).

• Mihályfi László.

• Kőrösy Lajos.

• Maróthy Ferencz (Dorosma).

• Burg Ede (Percsóra).

• Tajthy Ferencz (Dorosma).

• Zádory Károly »

• Dr. Kazaly Imre »

• Városy Gyula (Kistelek).

• Dr. Bérczy Gyula »

• Bezedics István »

• Dr. Kelemen Béla (Dorosma).

• Urs Nándor (Bpest).

• Urs Ferencz (Ráczkeresztúr).

• Urs Simon.

• Varjassi István (Horgos).

• Reményi Ármin »

• Tahy János »

• Reáliskolai tanulók könyvt.

• » tanárok »

• Matskássy József.

• Lővinger Antal.

• Schwarz S. – né (H. – m. – vásárhy.)

• Orosz Mihály »

• Lindenberg Célia (Bpest).

• Fleiszig Zsigm. – né (H. – M. – Vásh.).

• Vágujhelyi Mariska »

• Zeller Györgyné. (SzőlősGyörök).

• Thomay József.

• Burger Alajos (Sándorfalva).

• Fluck Ferencz.

• Kovács Albert.

• Szebenyi Benő.

• Agócsy Ödön.

• Takács Áron.

• Kovács József, ügyész.

• Dr. Pálmay Dezső.

• Weiner Miksa.

• Pollák Cz. József.

• Várnai L.

• Politzer Sándor.

• Ungvári Péter.

• Winkler testvérek.

• Liptai Emil.

• Bokor, gyógyszerész.

• Ollik Vilmos.

• Salamon Zsigmond.

• Csikós N. József.

• Stelczel Frigyes.

• Dr. Babó Emil.

• Bózsó Ödön.

• Fournier Károly.

• Zsarkó Gyula.

• Stein János.

• Klein Béla.

• F. J.

• L. J.

• Szmollény Nándor.

• Lévay Ferencz.

• Mócs Zsigmond (10 p).

• Pálfy Viktor.

• Dósics Tivadar.

• Keresztes Sándor.

• Karkecz Alajos.

• Urbán Juvenal.

• Belényesi magyar kaszinó.

• Pálfi Antal (10 p.).

• Krausz Berta (Tenke).

• Spitzer Gyula (Módos).

• Ferderberg Róza (Szerajevó).

• Lendvay Vilmos (Léva).

• Kereskedő ifjúság (Szeged).

• Krausz Ede (Tenke).

• Szegedi kórház.

• Balázs Károly.

• Tamassy József.

• Szommer Endre.

• Daubravszky Viktor.

• Frőhlich Jenő.

• Stein Bernát.

• Hoffmann Berta.

• Hoffer Vilmos.

• Greger Béla.

• Heksch Vilmos.

• Braun János.

• Dr. Ujj József.

• Dr. Papp Dezső.

• Paray Ignácz.

• Kiss Ferencz.

• Keglovich Emil.

• Magyari Ede (Kaposvár).

• Steierlein Géza »

• Szmódics Ödönné »

• Tihanyi Sándor (Pécs).

• Bérczi Antal.

• Temesváry Imre.

• Vadász Lajos.

• Polgár László.

• Bokor Pál.

• Mihalovits Ferencz.

• Kőrősi Ferencz.

• Abránovich Gyula.

• Tóth János.

• Somogyi József.

• Gross Józsa.

• Fischer Juliska.

• Schwarz Ferencz.

• Szögedi Endre (3 p.).

• Kis Pál (Palcsi).

• Varga József.

• Ferenczi János.

• Temesváry Andor.

• Sziráky József.

• Ambrozovits Ede.

• Babarczy József.

• Főkövi Lajos.

• Csutorás Ferencz (Kaposvár).

• Rosenberg Rezső.

• Böröcz Pál.

• Zsiga János (Csongrád).

• Mócs Szaniszló Gyula (Eger).

• Szeged-belvárosi tanitók könyvt.

• Dr. Faragó Ödön.

• Rényi Gyula.

• László Gyula.

• Szathmáry Györgyné (Bpest).

• Kass János.

• Mayer Béla (Belgrád).

• Hohenfels Stella (Bécs).

• Kálosy Józsefné (Budapest).

• Gáspár Imre (Győr).

• Pribicskó Károly (Füzér).

• Giffing Mihály (Győr).

• Dr. Cserey Zsigmond.

• Dominig, hadnagy.

• Kelemen István.

• Obláth Lipót.